Sziasztok! 

Itt az új fejezet, fogadjátok szeretettel :)

UI.: Bocsi a késésért :(

3. Ki is az a Harry Potter?

Narcissa reggel nyolckor keltette a gyerekeket. Fiai fel is keltek, de Pottert nem tudta felébreszteni. Lehet, hogy elveszítette az eszméletét. Nem csodálkozott volna. Az a szegény fiú jó sokat szenvedhetett.

Kivételesen az egész család együtt ment a Nagyterembe. Vasárnap lévén nem voltak sokan, így mindig ebben az időben jártak reggelizni. A tegnapi nap izgalmai miatt nem ebédeltek és vacsoráztak. Narcissa kicsit aggódott Potter miatt, de Perselus szerint nem fog felkelni. Ettől kicsit sikerült megnyugodnia.

Harry lassan nyitotta ki a szemét. Nehézkesen felült, és észrevette, hogy egyedül van. Egy gyors bűbáj azt is megmutatta, hogy senki sem tartózkodott a lakosztályban rajta kívül. Kiment a nappaliba, és kezébe vette az ismerős könyvet.

- Szerinted tényleg van esélyem a boldogságra? A családra? – lehullott egy könnycsepp, de nem hagyta, hogy a többi is utat törjön magának.

Perselus és Tobias hamar végeztek, és mindketten hallották a kétségbeesett kérdést. Hallották a reszketeg sóhajt is, de tapintatosan megvárták, míg összeszedi magát.

- Köszönöm.

Mindkettejüket meglepte Harry, mert nem mutatta, hogy észrevette volna őket.

- Sikerült elolvasni a könyvet, uram?

- Igen.

- Akkor, ha a többiek végeztek, tudok mesélni. – Nem kellett sokat várniuk. Mindannyian leültek, Harry pedig a kandalló mellé állt.

- Rólam annyit érdemes tudni, hogy a szüleim meghaltak. Még egy éves koromban ölte meg őt egy varázsló, Tom Denem. Ma ismert neve Voldemort alias Tudjukki vagy Ő, Akit Nem Nevezünk A Nevén. Egy jóslat miatt támadta meg a családomat. Engem is megpróbált megölni, de édesanyám szeretete megvédett, és túléltem. Így lettem én A Fiú, Aki Túlélte, vagy ha úgy tetszik A Kiválasztott.

- Miről szól a jóslat? – kíváncsiskodott Tobias.

- Várj, annak külön története van. Haladjunk csak szép sorjában. Dumbledore igazgató úr kimentett a ház romjai alól, és elvitt egyetlen élő rokonomhoz. Csakhogy, a nagynéném kérdezése nélkül, egyszer csak otthagytak a küszöbön. Vele és a családjával éltem. Ottani szánalmas életemről nem szeretnék beszámolót tartani, ha lehet. Tizenegy éves koromig úgy tudtam, hogy a szüleim autóbalesetben haltak meg, és az apám alkoholista, az anyám pedig utcalány volt. A tizenegyedik szülinapom megváltás volt. Akkor jött Hagrid, aki odaadta a levelemet. Az első év igazán érdekes volt. Szereztem barátokat, harcoltam egy trollal, találkoztam Voldemorttal, aki megszállta az egyik tanáromat.

- Várj, te harcoltál egy trollal? – Draco magas hangon kérdezte.

- Aha. – de nem fejtette ki bővebben. Neki ez a történet tabu volt. - Másodikban kiderült, hogy párszaszájú vagyok. Egész évben egy Baziliszkusz rohangált a kastélyban. Sokan kővé dermedtek, de senki sem halt meg. Minden áldozatra én találtam elsőként, és a párszazsájúságom miatt azt hitték, hogy én vagyok Mardekár leszármazottja. Én Draco Malfoyra gondoltam. De nem ő volt az. Év végén sikerült lejutni a Titkok Kamrájába. A tanárunk egy törött pálcával törölte az emlékeit, én pedig megmentettem Ginnyt. (Ő haldoklott, mert a napló megszállta, és elvette az életerejét.) Találkoztam Tom Denemmel, a karomba fúródott egy Baziliszkusz foga és Fawkes megmentett.

- Miért volt törött a pálca?

- Ron Weasley a barátom volt. Ő eltörte a pálcáját, és nem volt pénze újra. Együtt mentünk le a Kamrába. Harmadikban a keresztapám megszökött Azkabanból, és azt hitték, engem akar elkapni. Végül kiderült, hogy Sirius Black ártatlan, és Peter Pettigrew árulta el a szüleimet. De a patkány elszökött, és a keresztapám bujkálni kényszerült.

- Ez hogy derült ki?

- Szellemszállás. Három kíváncsi gyerek. Egy animágus. Találd ki! Negyedévben megrendezték a Trimágus Tusát.

- Mondd, hogy nem vettél részt rajta! – kiáltott kétségbeesetten Narcissa.

- Nem szeretnék hazudni Mrs. Piton. Részt vettem rajta. A korhatár tizenhét év volt, egem mégis benevezett valaki. Az SVK tanárom segített végigjutni. Közben megtanultam az Imperius ellen védekezni. A harmadik próba volt a legrosszabb. Megfogtuk én és Cedric a kupát. De a cél helyett egy temetőbe jutottunk. Tudtuk, hogy ez nem a Tusa része. Cedric még csak körül sem nézett; máris megölték. Engem egy sírkőhöz kötöztek. A véremmel Voldemort visszatért, nekem meg valahogy sikerült megmenekülni.

- Ki nevezett be téged?

- Egy halálfaló, (ők Voldemort szolgái) aki Alastor Mordonnak adta ki magát. Ötödévbe meghalt Sirius. Nem sokkal később elkezdődött a háború. Borzalmas volt. Közel ötszáz gyerek halt meg. A túlélők a kastélyban maradtak. Kellett az elsőéveseket is kiengedni! – bosszankodott hangosan. - Az az év mindannyinkban megölte a reményt. Ekkor tudtam meg a jóslatot is. Elzárták a menekülő utat, a kandallót és az élelmiszer ellátásokat. A halálfalók gyerekei kimenekültek, és jobb életben reménykedtek. A túlélők száma folyamatosan csökkent. Rendszeresen próbáltak kiszökni. Így meghalt Ron és Hermione. Idén Remust ölték meg. Tegnapelőtt tudtam meg, hogy Remus is meghalt. Dumbledore akkor adta nekem a könyvet. Megjelent a hátulján egy vers. És reggel itt ébredtem fel.

- Miről szól a jóslat?

- Huh. Megpróbálom szó szerint idézni. „Közeledik az egyetlen, ki diadalmaskodik a Sötét Nagyúr fölött. Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele. A hetedik hónap halála szüli őt. A Nagyúr egyenrangúként jelöli meg őt. De benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. Nem élhet az egyik, míg él a másik.

- Nem túl bíztató kilátások. – felelte Draco.

- Honnan tudjátok, hogy te vagy az? – Piton mindig a lényeget kérdezi.

- Ez nagyon jó kérdés professzor. Az elején két gyerekre volt igaz a prófécia. Neville és én jöhettünk szóba. De Voldemort döntötte el, hogy engem választ ki. Azzal, hogy megpróbált megölni, de anya áldozata megvédett, túléltem. Adott nekem képességeket is. De a sebhely biztosít egy kapcsolatot köztünk.

Mindenki a gondolataiba merült. Az, hogy Harry ennyire kitárulkozott előttük, nagyon bátor dolog volt.

- Melyik ház tagja voltál Harry? – kérdezte Tobias.

- Griffendél.

- Tényleg, hogy osztják majd be? – kérdezte Narcissa.

- El kell mondani Dumbledorenak. – felelte Piton.

Harry nem figyelt rájuk. Észrevette, hogy az órával történt valami. Közelebb ment, és látta, hogy megjelenik egy új mutató. Ijedten nézett a feliratra. Harry James P. Piton rajta az ő képével.

- Úristen.

Még senki sem vette észre őt.

- De akkor mi legyen? – kérdezte Tobias.

Ekkor észrevették a sápadt fiút az óra előtt.

- Az órának van ötlete. – suttogta.

- Harry te nem is reggeliztél! – kiáltott fel Narcissa. – Na, gyere, még a végén el fogsz fogyni.

Perselus végig nézte a fiút a beszámoló alatt. Mozgalmas élete lehetett. Figyelte, ahogy az órához megy, elsápad és megszólal. Ez azt jelentette, hogy a család befogadná őt. Ezzel nem volt problémája, de ő neki valami hiányzott a beszámolóból. Egy fontos részlet. A családi élete. Addig nem képes befogadni, amíg el nem mondja.

Odament a fiúhoz, aki csak pár falatot evett.

- Talán nem ízlik a koszt Mr. Potter? – A gúnyos megjegyzésre megrándult a fiú.

- Nem, uram nagyon finom, de éheztem az elmúlt fél évben. Nem tudnék rendes adagot enni. – Ennek ellenére nyugodt hangon válaszolt.

- Csak annyit akartam mondani, hogy hajlandó vagyok örökbe fogadni magát, ha elmeséli az életét a családjánál.

Harry sóhajtott és beletemette az arcát a kezébe. Nagyon nem akart a Dursley családnál töltött életéről beszélni, de ez fontos volt.

- Rendben, uram, de csak magának vagyok hajlandó beszélni róla.

Bementek a férfi irodájába. Piton az íróasztal mögé ült, Harry pedig vele szemben foglalt helyet.

- Nocsak, Mr. Potter nem akar állva maradni? – Harry fáradtan sóhajtott. Tehát itt is kinézte magának. Remek.

- Ami azt illeti nem, uram.

- Hallgatom.

- Elhanyagoltak, tizenegy évig gardróbban laktam, utána kaptam egy rendes szobát. Házimanó voltam gyakorlatilag. Ha valamit rosszul csináltam, megbüntettek.

- Még mindig titkol valamit.

- Mindenkinek vannak titkai uram. Mindent elmondtam, ami olyan volt.

Harry kiment a dolgozószobából és csatlakozott a többiekhez.

- Mi lesz veled Harry?

- Az apátok örökbe fog fogadni. Remélem.

- Miért csak reméled?

- Feltételekhez van kötve. – De nem fejtette ki bővebben.

- Menjünk sétálni. – vetette fel Draco, hogy oldja a kínos csöndet. Ez az ötlet mindenkinek tetszett, így kimentek a roxforti birtokra.

Kellemes idő volt szeptember ellenére. Nagyon sok diák volt kint a birtokon.

- Csak az a beképzelt Potter ne lenne itt!

- Kicsoda?

- Justin Potter. Egy évvel idősebb nálunk, és azt hiszi, hogy ő a lelke mindennek.  Mindig is mi voltunk a célpontjai. És most már te is. Weasleyék odavannak érte. Amikor az ikrek ide jártak sokkal rosszabb volt. És még Finnigan meg Thomas a fő csatlósa.

- Aha, értem.

Csendben sétáltak a tó partján, mikor valaki megszólította őket hátulról.

- Csak nem a két Piton? És ki van veletek? Egy újabb áldozat? – Tobiasnak most fogyott el a türelme. Draconak kellett lefognia. De Harry nem fordult meg.

- Fogd be Potter.

- És ki az új barátotok? – nyomta meg az utolsó szót gúnyosan. Harry lassan megfordult. Majdhogynem vicces volt Justin zavarodott arca.

- Harry Piton vagyok. Valami bajod van?

- Még egy Piton? Mi lesz ebből tenyészet?

- Ugyan már Potter. Wealeyknél kevesebben vagyunk. Szóval akkor ők is egy tenyészet? – Harry sarokba szorította Pottert. A két vörös hajú gyerek felé fordult. Látszott rajtuk, hogy sértettek. Ő meg nem mutatta, hogy még mindig nem dolgozta fel, hogy élnek. Ellenségként, az igaz, de élnek.

- Piton! Nem fordíthatod ellenem a szavaimat! Sectumsempra!

Harry azonnal kivédte. Az átkok röpködtek, és Harry észrevette, hogy ellenfele főleg Sötét Mágiát használ. A párbaj már jó két órája tartott, de senki sem hívott tanárt. Harry csak védekezett, kereste ellensége gyengepontjait. De hiába, csak nem találta meg. A párbaj alatt végig figyelt arra, hogy olyan pajzsot idézzen meg, ami elnyeli az átkot. Így senki sem sérülhetett meg tőle. Ám ez igen nagy energiát használt el. Az ereje már a végét járta, mikor egy ismeretlen eredetű átok eltalálta. Hátrarepült az erejétől és háta annyira fájt, mint Vernon büntetései után. A hátán való csúszás sem segített rajta.

Nehezen feltápászkodott, csak hogy lássa, hogy Potter szülei megdicsérik a fiukat. Árulást érzett a szívében. Azt hitte, hogy Lily ennél okosabb volt. Nagyon lassan indult a főbejárat felé. De így sem kerülhette el a haragos James Pottert.

- Ki vagy te és mit tettél a fiammal?!

- Harry Piton és nem csináltam semmit.

- Akkor miért van tele kelésekkel?

- Ó eltaláltam. Nagyszerű. - Jelentette ki minden érzelem nélkül. – De legalább nem dobálóztam sötét varázslatokkal. – gúnyolódott.

Térdre esett, és kezdte elveszíteni a külvilággal való kapcsolatát. Ekkor végre James is észrevette, hogy valami nincs rendben. De ekkor odaért Lily is.

- James drágám, Justin szerint a fiú, Piton kezdte.

Harry nem bírta tovább, csak a földre támasztott kezei tartották vissza az összeeséstől. Ebben a pozícióban viszont láthatóvá vált a háta.

- Ó istenem! Hívom Cissát.

- Már nem kell Lily. Nem ártana megnevelni a fiatokat. Eddig is voltak rossz húzásai, de ez mindent felülmúlt. – felelt jegesen Narcissa, majd Harryhez hajolt. – Fel tudsz állni?

- Azt hiszem…

Lassan egyenesedett fel arca tükrözte a fájdalmát, de egy szót sem szólt. Nehezen jutottak el a gyengélkedőre, mert Harry kétszer majdnem elájult. Végül csak sikerült megérkezniük.

Madam Pomfrey diagnózisa alapján mágikusan kimerült, és a sebnyitó átkot használták rajta. Ez a legfeketébb mágia, mégis könnyű elvégezni. Kivédése azonban rengeteg energiát felemészt. Egy heti ágyfogságra lett ítélve.

- Professzor, lenne szíves körém vonni egy némító bűbájt?

- Persze drágám. – Narcissa nem értette a fiú kérését, de elvégezte a bűbájt, majd magára hagyta a fiút, hogy értesítse a családját a fejleményekről.

Még csak nem is ismeri, de máris kezdte megszeretni. Különös fiú volt, és volt rajta valami furcsa… Nem látta mosolyogni. Bár, ha az eddigi életét nézi, akkor teljesen meg tudta érteni. Tudta ő is, hogy titkol valamit Harry, de nem érezte elég bizalmasnak a kapcsolatukat ahhoz, hogy erről kérdezze. Gyorsított az iramon, így öt perc alatt megérkezett. Hallotta férje kiabálását.

- MÉGIS MI A MERLIN TÖRTÉNT! MONTAM, HOGY KERÜLJÉTEK AZT AZ ÁTKOZOTT POTTERT!

Erre lépett be a család egyetlen női tagja. Perselushoz ment átkarolta, majd a fülébe suttogta:

- Később Perselus, még nem is tudjuk, hogy mi történt.

- Anyu, Harry rendbe jön? Mi van vele? – Narcissa élvezettel nézte, hogy gyermekei milyen jól kijönnek az égből pottyant fiúval.

- Rendbe fog jönni, de egy elég sötét átok találta el. Viszont szeretném hallani a történetet.

- Mi csak sétálni mentünk. Aztán Potter hátulról jött. Először csak gúnyolódott velünk, de Harry visszavágott a piszkálódásra, és erre Potter elkezdett átkozódni. Nagyon sok sötét varázslatot használt, és nem tudtunk segíteni a kivédésében. Apa, figyelj, ez nem Harry hibája volt. Csak arra szólt vissza, mikor tenyészetnek hívott minket. Igazi mardekáros! – nevetett Tobias.

- Szerintem nézzünk be hozzá. – Perselus javaslatát mindenki örömmel fogadta.