6. Súlyos döntések

Bocsánatot szeretnék kérni az eddigi elhanyagolt fic miatt. Egy új fejezet kizárólag nektek, és minden tanulónak sok kitartást kívánok!
Puszi:Dana

6. Súlyos döntések

- Én mondom Lily, hogy valami nincs rendben! – fakadt ki James. – Az az új fiú… Te is tudod, hogy nincs különösebb bajom a Pitonokkal, de ő teljesen más. Azt mondta Albus, hogy a fiú északról jött. És Harry azt mondta, hogy ahonnan ő jött, ott háború van. De, Lily… északon nincsen háború.

- Tehát Albus hazudott.

- Lehet, hogy ő sem tud róla. – állapította meg a férfi. – De akkor honnan jött Harry?

- James… nem akarlak lebeszélni arról, hogy kiderítsd az igazat. De szerintem nem véletlen övezi titok az ügyet. Ha netán rájönnénk…

- Te is benne vagy? – örvendezett James. Lily egy pillantással elhallgattatta.

- Tehát, ha rájövünk, hogy mi Harry titka, tartsuk mi is titokban.

- De…

- Legalább hallgassuk végig.

- Közelebb kell kerülnöd a fiúhoz.

- Nekem?

- Veled már beszélt egyszer, és Perselussal is jobban kijössz, mint én. Benned hamarabb fog bízni. Én meg majd folyamatosan rendszerezem, hogy mit tudunk.

- Rendben.

 

******

 

Egy hónapja kezdődött el az iskola. Harrynek még soha sem volt ilyen normális az élete. Az új családjával az elmúlt hetekben rengeteg időt töltöttek együtt, így jobban megismerték egymást. Draco igazán okos és ravasz volt Harry szerint, míg Tobias okos volt és hűséges. Már értette, hogy Tobias miért a Hollóhátba került.

Draco segített neki beilleszkedni a Mardekárba, elmondta, hogy mit csináljon ahhoz, hogy elfogadják. Harry az elején betartotta az utasításokat, és miután látta, hogy elfogadják, lassan elkezdte önmagát adni. Már két új barátja is lett. Theodore és Blaise. Harry mindkét fiút igazán megkedvelte. Sokat segítettek neki, meséltek az itt történő dolgokról.

Még Voldemortról is meséltek, így Harry megtudta, hogy a gonosz mágus valószínűleg innen került az ő világába. Csak annyit tudnak róla, hogy becsvágyó és gonosz. Feljegyzések születtek arról is, hogy egyszer csak eltűnt. Valószínűleg a könyv tévedett.

Úgy tűnik, lassan minden rendbe jön. Harry elkezdett beszélni a rémálmairól Perselusszal. Rengeteget javult lelkileg is.

Mindezek ellenére rossz dolgok is történtek. Harrynek minden reggel emlékeztetnie kellett magát arra, hogy a barátai nem ugyan azok. Mint ahogy arra is, hogy a szülei nem Potterék, hanem a Pitonok. Idő volt megszoknia, hogy ő már nem Potter. Nem értette, hogy miért hasonlít annyira Tobiasra, és miért nem hasonlít Jamesre.

Justin eddig békén hagyta, de lassan kezd újra szemétkedni. Lily, amikor csak tehette leállította Justint, és hivatalosan is elnézést kért tőle. Harry hálás volt érte, de mindig távolságtartó maradt. Változatlanul félt megbízni a felnőttekben. Csak Perselusszal beszélt a nehézségeiről, és kezdett benne megbízni. Narcissára is lassan kezdett anyaként gondolni.

Kint ült a roxforti birtokon, és már csak azt vette észre, hogy Perselus mellette ül.

- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte csendesen.

- Miért hívod Tobiast Harrynek? Néha hallom, mikor kettesben vagyok.

- Az ő első neve Harry. Egyszer, mikor még kicsi volt, akkor volt egy álma. Sosem mesélte el, hogy miről szólt, de azóta nem engedi nekünk, hogy Harrynek szólítsuk. Azt hiszem, lassan kezdem megérteni, hogy miről álmodhatott.

- A felnőttek nem úgy fogják fel a dolgokat, mint a gyerekek. Mi könnyebben alkalmazkodunk, nyitottak vagyunk az ismeretlen felé. A felnőttek belenevelkedtek a szürke kis világukba, és bár létezik a mágia, mégsem hajlandóak nyitni az ismeretlen felé. Gyakran nem hisznek a gyerekeknek, pedig ők olykor többet tudnak, mint a felnőttek. – gondolt Harry Lunára, és a Minisztériumra.

- Ez igaz.

- Annyira aggódom. Tudom, hogy van egy átjáró, és ha sikerülne elpusztítani, megakadályozhatnám a háborút.

- Én mindig melletted leszek, Harry. Segítek megkeresni a kaput, bármibe kerüljön.

- Köszönöm.

Ennek a beszélgetésnek egy fültanúja is akadt. Lily sejteni kezdte, hogy sokkal több áll a háttérben, min azt eddig gondolták.

James, Sirius, Remus és Lily a Potter-lakosztályban ültek. Lily nem örült, amiért a Tekergők is be lettek vonva. A férjének még megszabhatta, hogy mit csináljon, de Sirius és Remus együtt hajthatatlanok voltak.

- Megbeszélted velük az elvárásomat?

- Igen. Akkor jó. - Lily elvégzett egy bűbájt.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte Remus támadóan. Lily nem szerette James barátait. Mindannyian felelőtlenek voltak, és Jamesre is rossz hatással voltak.

- Hogy meg is tartsátok a szavatokat.

- Nem hiszel nekünk, drága Lily? – Sirius még most is vele akart lenni, és James még engedte is volna! Miután Lily kijelentette, hogy ő nem egy tárgy, amit többen is használhatnak, azóta Sirius még jobban hajtott rá. És mint az előbb említette, James semmit sem tett ez ellen.

- Van rá okom, Sirius. – felelt ellenségesen.

- James, csak veled vagyok hajlandó beszélni. A többieknek annyit árulsz el, amennyi jólesik. Felelte Lily, majd elviharzott.

Mióta megjelent az új fiú, azóta minden megváltozott. Lily kezdett rájönni, hogy az eddig tökéletesnek hitt világa mennyire szörnyű. Tulajdonképpen James nem is foglalkozik a véleményével, a barátai fontosabbak nála. Eddig tudta kontrollálni, de most már egyáltalán nem hallgat rá. Megszállottan kutat az új Piton után, és természetesen a nehéz rész az övé.

Kezdte feladni. Justin vajon mellette áll?

- Mi a baj? – jött oda mellé imádott fia. És Lily meghozta a döntését.

- Apáddal el fogok válni. – jelentette ki elszántan.

- Miért? – kérdezte, inkább kíváncsiságból, semmint haragból. Bár nem látszott rajta, de őt is zavarta apja viselkedése.

- Ő már nem az, akibe beleszerettem.

- Sejtettem.

Ezután csendben sétáltak tovább. Meglátták a távolban Perselust és az egyik fiát.

- Miért támadtad meg Harryt?

- Nem tudom. Meglepett, hogy vissza mert szólni nekem. Én ehhez nem szoktam hozzá, aztán addig hergeltem magam, míg az átkozódásig jutottam. Le akartam állni, de Piton annyira jól párbajozott, hogy tudni akartam, meddig bírja. Végül egy nagyon ronda átkot küldtem rá, amit már nem volt ideje kivédeni.

- Narcissa mesélte, hogy szörnyű emlékeket idézett fel a fiúban.

- Úgy szégyellem magam, de valami mindig megakadályoz abban, hogy őszintén bocsánatot kérjek.

Közben Harry egyedül maradt, és Lilynek szándékában állt beszélni vele.

- Fiam, majd később beszélünk. Ó, és a válásról James még nem tud. Szeretném, ha nem említenéd neki, mielőtt én nem beszélek vele.

- Rendben, anya.

Lily odasétált Harryhez, majd leült mellé. Most, hogy jobban megnézte a fiút, nem is hasonlított annyira Tobiasra. Legalábbis a személyiségük.

- Harry, szeretnék beszélni veled. – Harry összerezzent, majd figyelmesen nézett a professzorára.

- Igen, asszonyom?

- Potter professzor megszállottan kutat utánad. Nem tudom, hogy honnan jöttél, és hogyan kerültél ide, de szeretném, ha tudnád, hogy követnek, és kihallgatják néhány beszélgetésedet.

- Miért figyelmeztetett, tanárnő?

- Az elején én is benne voltam. – vallotta be szégyenkezve. – De rájötten, hogy nagyobb horderejű dologról van szó, mint amit el bírnánk viselni. A férjem teljesen megszállottan kutat utánad, és nem hiszem, hogy ez így bárkinek is jó lenne.

- Tanárnő… kérem, ne vegye sértésnek, de nem hiszem, hogy Potter professzor annyira szereti önt.

- Ezt miből gondolod? – kérdezte értetlenkedve.

- Nos, az étkezések alkalmától eltekintve sohasem látom önöket együtt. Gondolom Justin is az elhidegülés következményeként viselkedik így. Lehet, hogy így próbálja meg magára vonni az ön figyelmüket. Akár hiszi, akár nem, de a fiatalok ösztönösen megérzik, ha valami nincs rendben a családban.

- Megbocsátottál neki?

- Nem fogom tudni elfelejteni, amit tett. Rengeteg régi sebet ejtett rajtam ez a támadás. Mármint lelkileg. A fizikai sebek előbb-utóbb begyógyulnak, de ami a lélekben van… arra nincs gyógyír.

- Nos, nem róhatom fel neked. De igazad van. Tényleg nincs rendben a házasságom, de ha megérted, nem részletezném.

- Megértem.

Ezután csendben ültek egy darabig. Harry látta, hogy az anyja nem, Potter professzor – javította ki magát – nagyon kérdezni szeretne valamit.

- Kérdezze meg. Legfeljebb nem válaszolok. – Ez megadta a kellő lökést a gyönyörű asszonynak.

- Nem hiányoznak a barátaid, a családod?

- De igen. – Harry szemébe visszaköltözött a szomorúság. Mindig éles fájdalom markolt a szívébe, ha barátaira gondolt. – De nem azért jöttem ide, hogy keseregjek. Nézzük a jó dolgokat is. Kaptam egy családot és új barátokat. – A végére már egészen vidám hangon beszélt.

- Örülök neki. Tudom, hogy sok minden történt veled egyszerre, de látok benned lehetőséget a bűbájtan terén. Ha úgy gondolod, tartok neked egy különórát.

Harry szíve nagyot dobbant erre a kijelentésre. Valaki végre lát benne lehetőséget. Viszont aggódott is. Ez a nő annyira hasonlított arra a Lilyre, akiről az előző világában beszéltek, hogy Harry félt attól, hogy esetleg elárulhat valami fontos titkot. Mi van, ha ő lenne az a tiszta lelkű boszorkány, akiről a könyv mesélt?

- Még meggondolom. Köszönöm a lehetőséget.

- Szívesen.

Lily elment és Harry egyedül maradt a kétségeivel. Tisztában van azzal, hogy Lily és James el fognak válni. És valami azt súgta neki, hogy ennek ő fogja meginni a levét. Mert mikor is úszott meg Harry Potter bármit?

Lassan felkelt, mert már kezdett sötétedni. Boldognak érezte magát, és rájött, hogy mi a Sors ajándéka.

 

­­******

 

Eközben Lily Potterre egy nagyon nehéz beszélgetés várt. El kell mondania a férjének, hogy nem akar többé a felesége lenni.

- Szia, drágám. – köszönt hitvese – Sikerült valamit kideríteni?

- Nem. – hazudta az asszony szemrebbenés nélkül. – Viszont beszélnem kell veled.

- Miről lenne szó? – kérdezte lelombozódva. Nagyon ki akarta találni a fiú történetét.

- Lassan pihenned kéne, és foglalkozhatnál egy kicsit a családoddal is.

- Majd talán később Lily, de most új fejlemények vannak.

- Justin nem látott egész héten.

- Mondtam már, hogy ne most! – kiáltott James. Lily iszonyú dühös lett.  A férje még emberszámba se vette őt.

- Akkora egy bunkó vagy, James! El akarok válni! – sziszegte a lélekben fiatal nő. Ennyit erről.

- Hogy mondtad? – hűlt el a drágalátos férje.

- Jól hallottad. Már be is nyújtottam a kérelmet.

- És mi lesz Justinnal?

- Ezt pont te kérdezed? Már hetek óta hanyagolod, ezen a héten még csak nem is látott téged! Egyetértett velem abban, hogy ez lesz a megoldás.

- Látom, Piton telebeszélte a fejed. Ne tiltakozz! Saját szememmel láttam, mikor beszéltetek!

Lily már nem foglalkozott az exével. Csak egy dolog járt a fejében: Harryt hibáztatja. Tudta, hogy milyen természetű James. Valószínűleg bántani fogja szegény fiút. Egy gyors bűbájjal összeszedte a saját, illetve fia cuccait, majd rácsapta Jamesre az ajtót. Út közben találkozott Harryvel is.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád… - kezdett bele, de nem merte befejezni.

- De Potter professzor nem így látja. Tanárnő, tudok vigyázni magamra. Önnek inkább most a fiára lenne szüksége.

- Igazad van. Biztos, hogy megleszel?

- Ne feledje el, hogy ki az apám. – mosolygott Harry, észre sem véve, hogy Perselust apának nevezte.

Lily megfogadta az ifjú Piton tanácsát és az este hátralevő részét Justinnal töltötte. Közben Perselus is beugrott.

- Hallom, elköltöztél. Sajnálom.

- Nem kell, Perselus. Előbb-utóbb túl leszünk rajta. Miért jöttél?

- Csak szükségem lenne az észrevételeidre. – Justin eddig csendesen ült a kanapén, de észrevette, hogy most nem kívánt a társasága, így elhagyta a nappalit.

- Miről van szó?

- Harryről. Tanácsot szeretnék kérni tőled, hogy hogyan lehetne bizalmasabb a kapcsolatunk.

- Beavatott téged egy titokba?

- Igen.

- Akkor a legfontosabb az az, hogy tartsd meg azt a titkot. Még kell neki egy kis türelmi idő, hiszen még csak egy hónapja van itt. De a tudatalattija már elfogadott.

- Hogyan? – kérdezett vissza Perselus.

Lily megnyitotta előtte az elméjét, majd együtt nézték végig az emléket, melyben Harry először hívja Perselust az apjának. A büszke férfi szívében melegség áradt. Megkapta az igazolást, amelyre várt: Harry egyre jobban beilleszkedik a családjukba.

- Jól láttam, hogy James dühös Harryre?

- Igen. – pirult el Lily szégyenében. – Ó, és Perselus! – kiáltott, mikor Piton ki akart lépni az ajtón. – A fiadnak megemlítettem, hogy szívesen tartanék neki különórákat. Nagyon tehetséges bűbájtanból.

- Köszönöm, Lily.  További kellemes estét.

******

Perselus ezek után sokáig nem tudott koncentrálni. Gondolatai Harry körül jártak. Sosem gondolta volna, hogy egy égből pottyant fiú teszi majd teljessé a családot. Az elmúlt hónapban Perselus egyre többször gondolt arra, hogy mi lett volna, ha látja Harryt felnőni, látja az első lépéseit, ahogy sorban eléri a sikereit. Harry igényelte a legtöbb szeretetett, amit Perselus meg tudott érteni.

A fiú bizalmát nagyon nehéz volt elnyerni, és kivételesnek érezte magát, amiért ő részesülhetett benne. Narcissa sokszor segített Harrynek az éjjel, és Perselusnak elmondta minden reggel, hogy mi bántja. Azok a szörnyű rémálmok lassan kezdenek tejesen elmaradozni. Szegény fiú úgyis eleget szenvedett miattuk.

Harry emellett kivételesen tehetségesnek bizonyult a Sötét Varázslatok Kivédésében, Átváltozástanban és Bűbájtanban. A bájitalok terén nem volt ugyan tehetséges, de igyekezett, és ezt Perselus értékelte is.