Lassan elérkezünk a történet végéhez, ami természetesen nem marad csavarok nélkül. A késést szégyellem. Egyszerűen nem tudtam, mit kéne írni, de mikor újraolvastam, az egész értelmet kapott. Köszönöm azoknak, akik továbbra is kitartanak mellettem :)
Jamesnek elege volt az új fiúból. Máris mindenkit az ujja köré csavart,
holott senki sem tud róla semmit. Lassan haladt, szinte észrevétlenül, a
felesége mégis megérezte jelenlétét. Igen, Lily a felesége, és ez a fiú el
akarja őket választani egymástól. Ő nem ok nélkül akarta bántani az új
gyereket. Ő csak igazságot akart szolgáltatni. Ezt még te sem hiszed el. Suttogta egy belső hang. Figyelmen kívül
hagyta, amint a folyosóra ért.
- Köszönöm a felvezetést, drága Lily! – Felelte nyájasan. – Mr. Piton.
Az ember, akinek köszönhetem, hogy tönkrement az életem.
Harry viselkedése drasztikusan változott. Háta kiegyenesedett, szemében
vad tűz égett. A játék ugyan az maradt, csak a szereplők változtak meg. Csak
annyi volt az átalakulás, hogy James lépett a régi Piton helyébe.
- Nos, uram én várom a bizonyítékot.
- Megjelentél a semmiből, ráadásul a tanév már elkezdődött. A Pitonok
azonnal maguk közé fogadnak. Ettől felmerül a kérdés: Vajon miért? – Minden
szavából csöpögött a gúny.
- Mert van szívük. – Felelte egyszerűen.
- Egyre többször beszélsz a nejemmel, majd később közli, hogy válni
akar. Vajon ki beszélte rá?
- Nem beszéltem rá. Csupán ismertettem a tényeket és a lehetőségeit.
- Marhaságokkal tömted tele a fejét! Sőt még a saját fiamat is ellenem
fordítottad! – Köpte az arcába.
- Én tettem vajon? Egy idegen fiú, akinek semmi tekintélye nincs,
hirtelen képes lenne két családot is a maga oldalára állítani? Hmm… érdekes.
Sőt nem én támogattam a barátomat abban, hogy másszon a nejemre. – Ezzel csak
tovább dühítette Pottert. De ez is volt a célja.
- Te szemtelen mocsok! – James neki akart rontani, de ekkor Perselus és
Lily lefogták Jamest.
- Csak néhány egyszerű kérdést engedjen meg. Hányadikán házasodott
össze Lily Potterrel?
Nincs válasz. James dühös tekintete kíváncsi lett.
- Mikor van a fia születésnapja?
A percek telnek… És semmi. A csend egyre kínosabb, melyet Harry utolsó
kérdése szakít félbe.
- A felesége születésnapja?
James arckifejezése kétségbeesetté vált.
- Látja? Nem én fordítottam őket maga ellen. Ez már jóval az érkezésem
előtt elkezdődött, de csak most bontakozott ki.
Nem vagyok szerelmi tanácsadó. Csak annyit tudok biztosan mondani, hogy
még van esélye. Ne rám pazarolja el.
Jamesnek nem volt ereje tiltakozni sőt, nem is akart. A fiúnak igaza
volt, bár ez nem tetszett neki. Már értette, hogy miért állnak mellette, ám
büszkesége miatt esze ágában sem volt bevallani. Ehelyett maradék büszkeségével
együtt elviharzott a folyosóról.
Harry elgondolkozott rajta, hogy vajon miért volt ilyen nyugtalan ez a
két nap. Lehet, hogy a kastély érzi a közelgő létfontosságú eseményt, és ennek
hatására más is izgatott lesz? Vagy csak ő akar túl sokat bele látni?
Vannak fontosabb dolgok is. - Emlékeztette magát. Igen, izgatott volt
és rettenetesen aggódott. Még mindig csak egy gyerek, habár már sosem lesz
igazán az, mégsem akar megvívni egy háborút.
- Most csak egy ellenféllel leszel. Egyetlen egyel, de te nem leszel
egyedül. – Lépett mögé Narcissa. – Ott lesz Perselus és Albus is. Ők nagyon
erős varázslók, és te sem vagy éppen átlagos. Emellett még ott lesznek az igazi
barátaid is.
- Honnan tudod, hogy mit kell mondani? – Kérdezte sokkal jobban érezve
magát.
- Egy anya tudja, Harry. Egy anya tudja. – Felelte rejtélyesen majd
eltűnt.
Harry tovább barangolt. Olyan kérdéseken járt az esze, melyeket eddig a
háttérbe szorított. Először is: Miért nem hasonlít Justinra? Hiszen Potternek
született. De az az igazság, hogy szíve mélyén már nem Potter. Sosem ismerte a
szüleit, mindig mások meséltek neki róla. Most, hogy jobban belegondolt, már
nem hasonlított magára. Egészen apró szinte láthatatlan átalakulás, de az
összkép változott. De miért? A könyv nem írta, hogy megváltozik. De azt sem
írta, hogy miden ugyanúgy marad. Talán nem is változott meg, csak a mágia
cselekedett felismerve, hogy Harry mást tart a családjának. De akkor az elején
nem Potternek kellett volna tűnnie? Miért hasonlít hajszál pontosan Tobiasra?
Tudván, hogy a kérdésekre nem kaphat most választ, elindult a lakosztályukba,
hogy pihenjen.
Ám természetesen az álom elkerülte. Amitől több ideje maradt olyan
dolgokra koncentrálni, amik mellett eddig elsiklott. Például a jóslat, melyet a
süveg említett. Talán, ha újra beszélne vele, elmondaná? Vagy titkolózna? Ezt
csak egy módon tudhatja meg.
Gyorsan kikelt az ágyból ügyelve arra, hogy ne keltse fel a többieket.
Felöltözött, és kiindult a lakosztályból. Amire nem számított az az, hogy a
család nem minden tagja alszik. Ugyanis a nappaliba érve egy ismerős hang szólt
hozzá.
- Hova-hova ilyen késő éjjel? – Kérdezte bársonyos hangon az apja.
- Én… ööö… El kell mondanom valamit. – Válaszolt Harry zavarban.
Perselus leült és intett a fiának, hogy csatlakozzon hozzá. Harry
kényelmesen elhelyezkedett, majd kinyitotta a száját, hogy belekezdjen a
történetbe, de egy hang sem jött ki a torkán. Nem értette. Ennél sokkal
nehezebb dolgokat is beszéltek már meg az apjával, akkor ez miért nem megy?
- Nem akarom erőltetni, ha nem akarod elmondani. – Szólt Perselus
fáradtan.
- Én el akarom neked mondani, de félek! – Tört ki Harry, megdöbbenve,
hogy az igazat mondta, bár ezt még magának sem merte bevallani. – Az elején,
mikor beosztottak, a süveg beszélt egy jóslatról, de ezt a jóslatot nem
ismerem. Nem tudtam aludni, eszembe jutott, és elindultam. – Csak ömlöttek
belőle a szavak. Könnyebb volt elmondani, ha már belekezdett.
- Harry, fiam. Mi egy család vagyunk. Már akkor egy család voltunk,
mikor idekerültél, és az örökbefogadás bélyegezte meg. A családunk összetart,
és tudom, hogy félsz, de nem fogunk úgy járni, mint a Potterek. Tudom, hogy
félsz a másik jóslattól, de mi itt leszünk neked. – Szólt Perselus
megnyugtatóan.
Harry bólintott, jól estek neki ezek a szavak. Perselus mindig figyelt
rá, hogy emlékeztesse a kapcsolatukra. Harry hálás volt érte.
Felkeltek és elindultak az igazgatói irodába. A félelmük nőtt, ahogy
közeledtek céljukhoz. Harry már szabályosan remegett, ami nem kerülte el apja
figyelmét. Újra megálltak ezúttal az igazgatói iroda előtt.
- Bármit is tudunk meg nem leszel egyedül megértetted? – Kérdezte az
apja szigorúan.
- Igen Perselus. De mi van, ha… - Kezdett bele, de hamar
félbeszakította Perselus.
- Ne is gondolj ilyenekre. Még nem tudjuk, hogy mi a jóslat. Ráérünk
akkor aggódni, ha már kiderült. - Bíztatta nem csak a fiát, hanem önmagát is.
Beléptek. Semmi sem változott az utolsó látogatásuk óta. Minden kacat
ugyanúgy kattogott, az iroda ugyanolyan vidám hangulatot árasztott. De most ez
sem segített a félelmükön. A süveg elé álltak, ami hirtelen megszólalt.
- Későbbre vártalak, ifjú Harry. A jóslatról szeretnél kérdezni, de
mást is meg kell beszélnünk. Kíváncsi vagy rá, hogy miért nem úgy nézel ki,
mint az előző világodban. - Nem kérdés volt, Harry mégis bólogatott.
- Mint tudod, az univerzumok közti utazásról nincs sok tapasztalatunk,
a mágia világában pedig nem sokat ér a tudomány. Egyes elméletek szerint így akarják segíteni
az utadat, hogy elegyen valamilyen támpontod. Mások azt mondják, hogy mivel a
két világban komoly különbségek vannak, ezért te sem maradhatsz ugyan olyan. A
Pitonok befolyásosak lettek Perselus miatt. Mivel ő az első varázsló ebből a
családból, ez nagy megtiszteltetés. A Narcissával való igaz szerelmük miatt
pedig a gyerekeik is szeretetben nőttek fel. Pitonként te is nagy jövő elé
nézel. Elég informatív voltam? – Kérdezte végül. Apa és fia bólintottak.
- A jóslat pedig így szól. Szívén viseli a világ sorsát, ami nem marad
jutalom nélkül. Visszakapja, mit elvesztett, cserébe ő hoz békességet. A fiú és
az apa szeretete felülmúlja a gonoszt. – A süveg megmerevedett és nem szólt többet.
Döbbent csendben álltak. Ez egyszerre túl sok információ volt. Végül
Perselus törte meg a csendet.
- Kíváncsi lennék, hogy ki jósolta. – Elmélkedett Perselus nyughatatlan
elméje.
- Én tudom ki volt az. – Mondta huncut csillogással a szemében. – De nem
mondom el neked.
Perselus sértődöttséget tettetett. – Nem hiszem el, hogy a saját fiam
nem mond el egy ilyen horderejű információt!
- Ugyan már! Az a lényeg, hogy a jóslat szerint nem fogok meghalni a
csata közben! Különben is. Én csak fél éve vagyok itt, de már jobban ismerem a
jóst, mint te. – Szólt Harry hitetlenkedve. – Komolyan nincs semmi tipped?
- Fogalmam sincs. – Válaszolt az apja őszintén.
- A fejedhez fogsz kapni. – Figyelmeztette Harry. – Mert a jós nem más,
mint… Hadrianus Tobias Piton! – Jelentette ki hatásszünettel.
- Honnan tudod?
- Már akkor gyanús volt valami, amikor említetted, hogy egy nap már nem
akarta, hogy Harrynek szólítsátok. Szerintem az érkezésemnek is a tudatában
volt. De persze teljesen biztosak csak akkor lehetünk, ha megkérdezzük tőle. –
Nézett fel az apjára.
- Nem is értem, hogy miért nem gondoltam rá.
Perselus szomorú arcát látva Harrynak bűntudata lett. – Te ismered a
fiaid Perselus. Imádnak téged. Nem a te hibád, hogy ezt nem vetted észre,
hiszen nagyon sok problémád volt ebben az évben. Előtte pedig egyszerűen nem
tűnt fel.
- Na szép. Én vagyok a felnőtt, erre a saját fiam vigasztal. – Nevetett
keserűen.
- Ki más, ha nem én? – Kérdezte játékosan.
Lassan visszaindultak a lakosztályukba. Harrynek ez alatt elég ideje
volt gondolkozni. Most már valahogy minden más lett. Amikor idejött össze volt
törve, nem hitt a családban. Félt. Nem volak barátai, egyedül volt. Nem remélt.
Már nem számított, hogy meg fog-e halni. Nem mert bízni senkiben, de most mégis
itt van, és kétségbeesetten élni akart.
Vannak szülei, testvérei. Szeretné megmutatni nekik, hogy mennyire
szereti őket. Szeretné megköszönni a barátainak, hogy ott vannak neki, és
szeretné elmondani Justinnak, hogy megbocsát neki. Szerette volna elmondani
Lilynek, hogy szerinte Jamesszel újra össze fognak házasodni. De nem tudta.
Valami megakadályozta abban, hogy ezeket kimondja.
És azt is tudta, hogy mi. Ha kimondja a gondolatait, mindenkivel
valamilyen erősebb kapcsolatba lépne. Bizalmasabba. Viszont ő tartotta a
távolságot. Mert bár ez a jóslat kimondja, hogy túléli a csatát, de mi van, ha
történik valami? Az, hogy Harry túléli nem jelenti azt, hogy Perselus is… Eddig
erre nem is gondolt! Hiszen Perselus meg is halhat!
Kezdett pánikba esni. De az apja észrevette, és pontosan tudva, mi jár
fia fejében, beszélni kezdett.
- Harry én nem hagylak cserben. Nem fogsz tudni megállítani. Ott
leszek, és a te oldaladon fogok harcolni. – Szólt megnyugtatóan. „Véletlen”
elfelejtette megemlíteni, hogy nem fog meghalni. Nem akart hazudni. Kockázatos
vállalkozás volt, de ha csírájában folytják el Voldemort uralmát, akkor
Harrynek nem kell tovább elviselnie ezeket a borzalmakat.
Hazaértek, de nem aludtak. Felkeltették Tobiast, hogy kérdőre
vonhassák.
- Mi történt? – Kérdezte az álmosságtól rekedt hangon.
- Szeretnénk megtudni egy pár dolgot. – Felelte az apja. Kimentek a
nappaliba, hogy ne zavarják Dracót.
- Mit akartok tudni?
- Te tényleg látnok vagy? – Kérdezte Harry izgatottan.
- Ühüm. Láttam a napot, mikor eljössz hozzánk, azért osontam a
lakosztályunkba az előző éjjel. Így nem penderített ki apu azonnal.
- Bár közel volt hozzá. – Idézte fel Harry azt a napot.
- Hé, én nem is. – Tiltakozott feleslegesen Perselus.
- Mit tudsz a csatáról? – Kérdezte Harry komolyan.
- Nem sokat. Azt tudom, hogy én, Draco és anyu nem leszünk ott, és van
egy baljós érzésem is az egésszel kapcsolatban, de ezt és a jóslatot leszámítva
mással nem tudok szolgálni. A nagyobb baj az, hogy mostanában egyáltalán nem
kaptam jövőre utaló jeleket, nem tudom, hogy mi fog történni mind velünk, mind
a világgal.
- Azt hiszem, akkor ez minden. – Szólalt meg Harry. – Menjünk aludni.
Tobias el is indult, de Harry nem követte. Lehetetlen volt ilyen
helyzetben aludni. Hiszen alig pár óra, és megküzd azzal, aki tönkretette az
életét. Ugyanakkor hálával is tartozik neki, hiszen miatta került ebbe a
világba, miatta kapott egy új esélyt a boldogságra.
Leültek a kanapéra a kandalló
tüzét bámulva. Mindkettőjük a holnapi
napon agyalt. Olyan bizonytalan volt a jövő. Rengeteg út áll előttük, de csak
egyen tudnak végigmenni. Vajon közös úton járnak tovább, vagy a sors külön utat
szánt nekik?
Sok kérdés, kevés válasz. Ezt csak az idő mondhatja meg. Mégis minden
más lesz utána. Harry sejtette, hogy egy nagy teher fog lekerülni a válláról,
könnyebben fog meggyógyulni. Hacsak nem történik valami. De mégis mi
történhetne? Az apja ott lesz, és megvédi. Dumbledore professzor is ott lesz.
Senki sem tudja majd legyőzni őket. És ezen a ponton biztossá vált Harry számára.
Nem lesz egyedül. Sikerülni fog legyőzni a gonoszt. Ekkor még nem is sejtették,
milyen áron…